Alapütések

FOREHAND, BACKHAND és a többiek – avagy néhány szóban az alapütésekről

Az ütőfogás (ahogyan az ütőt fogjuk) tekintetében három kifejezéssel találkozik a tanuló: keleti fogás, nyugati fogás és a kontinentális fogás. A nevek a kéznek az ütőn való elhelyezkedésére utalnak.

Az első ütés neve az adogatás avagy szerva, melyet az alapvonal mögül kell végrehajtani. De erről már volt szó. A szervát viszont fogadni is kell, amit retourn-nek hívunk (visszaütés). Vannak megrögzött alapvonal – játékosok (gondoljunk csak Steffi Grafra, aki szinte alig “merészkedett” el az alapvonaltól, tenyeresekkel és fonákokkal nyerte sorra a mérkőzéseket).

Ha már a tenyereseket említettük (forehand), a forehand-eket jobboldalról (jobbkezeseknél) ütjük (a balkezesek esetében ez bal oldal) s három fázisukat különböztethetjük meg: alsó (amikor a labdát egy kicsit megemeljük), középső (amikor egyenesen a háló magasságában irányítjuk az ütőt) és felső (amikor a magasabbra pattant labdát egy kicsit “lehúzzuk”).

federer-forehand-inside-out

A fonákot (backhand = “visszakéz”) bal oldalról ütjük, a testünk előtt keresztben. Szintén három fázisa van, csak nem jobb, hanem bal oldalról. balkezeseknek jobb oldal. Általában a tenyeresek erősebbek, mint a fonákok (láthatjuk ezt azon, hogy sok játékos tenyeres ütésre helyezkedik, ha ő kapja a labdát, ellenben ellenfelének fonákra adja, hogy mielőbb hibázásra kényszerítse, sőt sok esetben az adogatást is “tenyeresre várjuk”), de gyakran láthatjuk azt is, hogy két kézzel fogják meg a játékosok az ütőt egy-egy fonák alkalmával. Ezt kétkezes fonáknak hívjuk: ilyenkor nagyobb erőt vihetünk az ütésbe.

gugaall1

Az adogatáshoz hasonló ütés (amelyet a pályán belül hajtunk végre) az úgynevezett lecsapás (smash): ezt akkor használjuk ki, amikor túl magas labdát kapunk s lecsapjuk az ellenfél térfelére (lehetőleg úgy, hogy képtelen legyen a visszaadására). Az is előfordul, hogy átemeljük a labdát ellenfelünk fölött: amikor az ellenfél berohan a hálóra (röptézni), s mi szeretnénk túljárni az eszén, egyszerűen csak magasra íveljük és átemeljük a feje felett a labdát (természetesen úgy, hogy még a pályán pottyanjon le), ha sikerül, akkor visszakényszeríthetjük az alapvonal tájékára, ha nem, akkor ellenfelünk egy elegáns smash-el megnyerheti a pontot.

Az imént említett röpte (wolley) onnan is kaphatta a nevét, hogy röpködünk a háló előtt jobb és bal oldalra, hogy eltaláljuk a labdát: vagyis, felszaladunk a hálóhoz s nem várjuk meg, amíg a labda lepattan, hanem levegőből ütjük vissza (tenyeressel vagy fonákkal). A szabályok értelmében ezt az ütést a jobb és bal adogatóudvaron belülről lehet véghezvinni (nem igényel nagy erőfeszítést, csak a labda elé tartjuk az erősen markolt ütőt). A röpte egyik, ha nem a legnagyobb mestere máig is a svéd Stefan Edberg.

4554722200_309x461

Az elütés a hálóhoz beszaladó vagy már ott tartózkodó ellenfél mellett elütött labda.

A keresztütés a pályán átellenben megütött labda.

Az egyenes ütés az ugyanazon oldalvonal mellett visszaadott labda – gyakran meglepi az ellenfelet, ha keresztben várja a labdát.

Az ejtés során a labdát gyengén ütjük meg (közben meg is nyessük egy kicsit), hogy közvetlenül a háló mögött essen le – gyakran úgy sikerül, hogy közben érinti a háló felső szélét és egyszerűen csak “lecsorog” az ellenfél térfelére (ha nem sikerül, akkor a mi oldalunkra esik vissza). Ilyenkor a jólneveltség azt diktálja, hogy kezünk, vagy az ütőnk felemelésével bocsánatot kérjünk ellenfelünktől.

A rövidítés egy újabb meglepetést eredményező ütés, amely hosszabb, mint az ejtés, s a labda lehetőleg a hálónál levő ellenfél lábánál landol, megnehezítve ezzel az esetleges agresszív visszaütést.

A nyesés és pörgetés kétfajta pörgésfajta: a nyesés esetében elnyesünk a labda alatt, amely így az ellenfél térfelén alig pattan fel, a pörgetés esetén pedig a teniszütő fölfelé ívelő utat jár be a labdával való találkozáskor, amely így magasra pattan az ellenfél térfelén. Mindkettő esetében (annak ellenére, hogy ezzel is jócskán meglephetjük az ellenfelet) a labda éppen ellenkező irányban pattan fel, mint amerre az ellenfelünk várta.

A közbeütés csak páros játékban fordul elő, amikor az elől levő játékos átlépi a középvonalat és megüti az eredetileg a hátsó pályafélen játszónak szánt labdát (egyébként általában az a szabály, hogy az a játékos üti meg a labdát, amelyiknek tenyeresre esik), amivel kibillentheti egyensúlyából az ellenfelet.

India's Leander Paes (L) plays a shot wa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s