Történetéről

tennis-old-shot

A tenisz őskoráról különös és érdekes tudósítások maradtak fenn. Íme közülük néhány:
A velencei Donato Vallutti Krónikájában arról ad hírt, hogy az altopassiói ütközetben (1324) fogságba esett francia lovagok egy “tenez” nevű játékot mutattak be. Tévedett. Ezt a játékot Franciaországban “jeu de paume”-nak hívták. A “Tenez!” afféle csatakiáltás volt. A meccs kezdetekor az adogató harsányan figyelmeztette a fogadót: “Vigyázz! Fogadd!” Viszont elterjedt…

“A franciák többet labdáznak, mint a földkerekség összes keresztényei együttvéve. Az országot ellepik a labdaházak, számuk sokszorosan felülmúlja a templomokét. A franciák ütővel a kezükben születnek. Játszanak gyerekek, játszanak nők, játszanak iparosok. Több Franciaországban a teniszjátékos, mint Angliában a részeg.” (Sir Robert Dellington iskolamester)

“Messzire hallatszott az eleven tapsolás, amely minden sikerült csapást elkísért. A játszók mindegyike jó termetű, erős ifjú ember volt, rövid és szoros fehér öltözékben. A feleket apró színes jelvény különböztette meg egymástól. Különösen tetszetősnek tűnt az a mozdulat, amellyel az ütni készülő a labda elé állt. Futó helyzetből megtorpanva, testét előre döntve szegezte ütőjét a labdának, és ekkor emlékeztetett a borghesei vívók mozdulatára. Azzal, hogy futva támadt a labdára, megsokszorozta ütésének erejét. Az ellenfél minden egyes alkalommal igyekezett a labdát visszaütni. Így röppent az ide-oda, míg végül a tér közepén fekve maradt.” (Johann Wolfgang Goethe, 1786)

Idehaza sem maradtunk el túlságosan a többiektől:

Comenius Amos János, a nagy cseh tudós a 17. században Sárospatakon professzorkodott. Az ott írott világhírû mûvében, az Orbis Pictusban a következõket jegyzi:

“A laptaverő házban jádzanak laptást, amellyet az eggyik elüt, a másik elfog a háló formán csinált lapockával, és ez a nemesek játéka a testnek mozgatására.”

Ha a lapockát lapocskának olvassuk, akkor az ősteniszütőt látjuk magunk előtt. És akkor jön Széchenyi gróf 1823-ban: “Grosvenor Robert lorddal játszottam labdát. Adott nekem tizenöt előnyt. Valamennyi játékot megnyertem. A lord végül dühös lett és agyon akart vágni. Erre eldobtam a rakettet és nem játszottam tovább.”

És hogy honnan jön a teniszmeccs pontjainak furcsa számozása? Természetesen erre is van egy legenda. Arról van ugyanis szó, hogy egy hatalmas óralapot akasztottak a falra. A nagymutatóval jelezték a labdamenetek alakulását, a kismutatóval a játékokét. Egy poén egy negyedóra előre a nagymutatóval=15 perc, aztán 30 perc, 45. Hogy miért lett 40, a rövidítéseikről oly híres angolok a megmagyarázói: mennyivel spórolósabb fortyfive helyett csak forty-t mondani.

TennisOld

Az angolok a teniszt a korai korszakban egyenesen az arisztokrácia játékának tartották, a 19. század nyolcvanas éveiben nem voltak hobbiteniszezők, a bárki számára nyitott pályák csak a múlt század hatvanas éveiben terjedtek el. Addig a tenisz klubokban, elsősorban magántulajdonú pályákon űzött sport volt, csak sokkal később vált tömeges sporttá.

A modern értelemben vett tenisz alig száz évre tekinthet vissza, más sportokhoz képest viszonylag fiatal. A tenisz elődjének számító real vagy royal teniszt viszont évszázadokon keresztül játszották. A pályák mérete különböző volt és a szabályokat gyakran menet közben találták ki. Aztán egy 1873. évi decemberi délutánon egy angol úriember, Walter Wingfield őrnagy bemutatott egy új társasági játékot, amelyet Sphairistike-nek nevezett el. Maga a szó a görög labdajáték szóból ered, de az emberek nehezen tudták kiejteni és megjegyezni, ezért hamar átkeresztelték teniszre. Ennek angol megfelelője a lawn tennis volt. Ennek csak annyi az oka, hogy eleinte füvön játszották, már csak azért is, mert a teniszpálya elejében megegyezett a krokettpályával.

Wingfield őrmester elhatározta, hogy szabványosítja ezt a játékot, és néhány új szabályt is alkot. Az ötleteit mindig is nagyon jól tudta eladni, ezért az ismerősei közül senkit sem lepett meg, amikor az őrnagy megjelent az úgynevezett teniszkészletével, amelyben szabálykönyv, labdák, ütők, különleges, indiai gumiból készült sarkú cipők voltak. Emellett speciális mérőszalag is, amelynek segítségével biztosítani lehetett, hogy a háló mindig pontosan és a szabályoknak megfelelően feszüljön.

A tenisz világhódító útján 1874-ben megérkezett az Egyesült Államokba is: egy Mary Outerbridge nevű hölgy mutatta be a Staten Island-i Baseball és Krikett Klubban. Előzménye volt, hogy a fáma szerint a hölgy Bermudán katonákat látott teniszezni, s hazatérőben New Yorkban a vámosok visszatartották, mert nem tudták mire vélni a csomagjában levő teniszütőket és labdákat.

Igazi versennyé akkor vált, amikor a Wimbledon-i All England Croquet Club 1875-ben az egyik füves pályáját átadta a teniszezőknek, két évre rá pedig megrendezte a legelső teniszversenyt (az első győztes neve Spencer Gore). A bajnokság hivatalos neve Lawn Tennis Championships at the All England Croquet and Lawn Tennis Club (Füvespályás Teniszbajnokság az All England Krokett-és Teniszklubban) volt.

Négy év múlva, az 1979-es bajnokságon John Hartley tiszteletes megnyerte az elődöntőbeli mérkőzését, majd lovaskocsival hazament Yorkshire-ba, hogy megtartsa a vasárnapi misét. Aztán hétfőn visszakocsizott Wimbledonba és megnyerte a bajnokságot. Meg azután egy évre rá is hazavihette a trófeát.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s